Eszter

Az én kutyám története,eléggé szomorú.

Egy nyári napon,hallottuk,hogy egy kiskutya sír a patak felől.Nem láttuk sehol.

Másnap is sírt.Harmadik nap,kimászott a patakból,és a ház sarkához bújt.Ott találtunk rá.Vacogott és sírt.Megtörültük,és bevittük a kisházba.Tettünk neki tejet,és kenyeret.Hamar megette,és elbújt.Mi bezártuk  a kisházat,hogy nehogy elmenjen.Egy kis kosárban hordoztuk magunkal.Először nagyon félt,de majd megbátródott.Úgy terveztük,hogy majd odaadjuk valakinek,de annyira megszerettük,hogy kénytelenek voltunk rá.A Tekergő nevet adtuk neki,mert mikor nagyobb lett,gyakran eltekergett.OlykorVackornak hívtuk,mert nagyon fázékony.Akkor még én is kicsi voltam,és egy régi babakocsiban taszigáltam a kerben.Mikor olvastam,mögém ült,és a hajammal szórakozott.

Teltek az évek,és egy szilveszterkor,nagyon megijedt a petárdáktól,és a tüzijátéktól,és eszökött.Sokáig kerestük,de nem találtuk.Eltelt 16 nap,és kezdtük elveszíteni a reményt,hogy valaha is megtaláljuk.Mikor egy nap édesapám az autóból észrevette,hogy egy ismerős kutya szalad az autó után.Megállt,és a nyakörvéről megismerte,Ő volt az.Nagyon örültünk.Azóta is velünk van.